2021

December (4)

Kikre lő az újpesti polgármester?

Békesi László az MSzP korábbi pénzügyminisztere mai posztjában érdekes felütéssel indította Facebook-bejegyzését. Azt emelte ki, hogy a Fideszes "abberált háborús, harci retorikát" a politikai palettán fellelhető, szinte valamennyi politikai véleményvezér átvette.

Igen, valóban. Újpesten a Déri Tibor (Momentum) vezette önkormányzat egy évvel ezelőtt több tízezer forintos hirdetési kampányában indított óriásplakátokon és az önkormányzati lapban pénzügyi háborút. (mixonline.hu ) Azóta nem sok hír érkezett a hadmozdulatokról, hacsak az nem, hogy az önkormányzati lakásokban tavasszal felemelték a közös költséget. Ezt is csak a száz százalékos önkormányzati tulajdonban lévő házak esetében tudták megtenni és nehéz más magyarázatot találni rá, mint azt, hogy a lakbért a kormány által, a pandémia idejére hozott áremelési stop miatt nem tudták emelni. No, meg, a korábbi 65 százalékról a polgármester - szintén a pandémia idejére kapott önálló rendeletalkotási jogával élve, a nyilvánosság teljes kizárásával - 80 százalékra emelte a bérlők által fizetendő vételárat azokra az esetekre, amikor megvásárolnák az önkormányzattól a bérlakásukat. Ezt az egy személyben hozott polgármesteri intézkedést olyannyira titokban tartotta Újpest Önkormányzata, hogy hónapokig nem hozták nyilvánosságra a rendeletet, sőt, a polgármester még májusban is 65 százalékos vételi lehetőségről adott tájékoztatást a hozzá forduló bérlőjének.

A januári harci kedv, amely kezdetben a kormány ellen indult, alaposan gellert kapott és valójában az újpesti önkormányzat bérlőin kívül senkit nem találtak el a polgármesteri lövedékek.

Így év végén a kerület tisztségviselői mérleget vonnak az éves munkájukról. Remélem nem vagyok túl naív, ha abban reménykedem, hogy e visszatekintés eredményeként nem pusztán győzelmi jelentéseket olvashatunk majd, hanem a mellélövésekről is beszámolnak. Ha meg esetleg korrigálnák is a harctól feltüzelt állapotban elhamarkodottan hozott intézkedéseiket - mint ahogyan az Országgyűlés korrigálta az ellenzéki össztűz alá vett lakástörvényt -,  akkor akár békét is hirdethetnek.

(Békesi László posztja:

https://www.facebook.com/laszlo.bekesi.18/posts/4946675705410692

2021. 12. 27. FB)

December (3)

Lakáspolitika, hol vagy?

Tegnap, a karácsonyt követő első munkanap délutánján izgalmas olvasmány jött velem szembe a Facebookon. Jámbor András országgyűlési képviselő-aspiráns - Kanász-Nagy Máté és Kórozs Lajos oldalán - sajtótájékoztatón ismertette az ellenzéki összefogás lakáspolitikai koncepcióját. A neten erről egy kb tíz perces videót tettek közzé, valamint Jámbor András posztjában írásban is összefoglalta a koncepció lényegét.

Minthogy már nagyon vártam a lakás-kérdéssel kapcsolatos ellenzéki programot, először megpróbáltam érdeklődni, hol olvasható? Volt, aki nem válaszolt és volt, aki elmondta, nem tudja...

Ma vettem a fáradtságot és rágugliztam. Így sem lettem sokkal okosabb. A kereső dobott fel néhány beszámolót a tegnapi sajtótájékoztatóról, és elnavigált az ellenzéki miniszterelnök-jelölt FB csatornáira, ahol semmivel bővebb ismertető nincs a lakásinség megoldására vonatkozó ellenzéki elképzelésekről, mint a fentebb említett sajtótájékoztató videója.

No, comment... egyelőre.

December (2)

Másodszor is az AB elé kerül 

a Lakástörvény?

V. Naszály Márta mai bejelentése szerint a Budavári Önkormányzat az Alkotmánybírósághoz fordul a Lakástörvény miatt. A polgármester asszony álláspontja: az elfogadott jogszabály szerint az önkormányzat nem tud teljes mértékben tulajdonosként részt venni azokban az adásvételekben, amelyek a lakásbérlők kezdeményezésére jönnek létre. A nemrégiben elfogadott jogszabály szerint a bérlők panasszal élhetnek a kormányhivatalnál, amennyiben nem fogadják el az önkormányzat által meghatározott vételárat. Ezt követően pedig a kormányhivatal korrigálhatja azt.

"A polgármester azzal sem ért egyet, hogy 35-50 százalék közötti áron kellene eladni a lakásokat azoknak a bérlőknek, akik kevesebb mint 25 éve, cserével jutottak az ingatlanhoz.

V. Naszályi Márta továbbá azt is felrótta, hogy az eladásból befolyó pénzt az önkormányzat csak lakás- és homlokzatfelújításra fordíthatja, abból nem vehet vagy építhet lakásokat, illetve nem használhatja fel ezt a bevételt uniós pályázatokhoz sem önrészként." - tudósított az Index.

A Böröcz László Fideszes képviselő által májusban kezdeményezett törvénymódosítást a nyáron már véleményezte

az Alkotmánybíróság. A jogszabályt az AB észrevételeinek figyelembevételével fogadta el a Tisztelt Ház.

Talán jobb lett volna a Lakástörvény módosítása előtt egy széleskörű szakmai és társadalmi vitára bocsátani a bérlakások ügyét, akkor talán nem fordulhatott volna elő, hogy az eredetileg valamennyi magyarországi bérlakásra vonatkozó javaslatot menet közben megcsonkították, így az már csak a Várban, és még néhány másutt lévő műemléki lakásban lakó bérlőre vonatkozik. Így most az a sajátságos helyzet állt elő, hogy a mintegy hatvanezer bérlő közül csak néhány száz kiváltságos honpolgár vásárolhatja meg a bérleményét.

Egy széleskörű társadalmi vitában minden bizonnyal megtárgyalásra kerülhetett volna a bérlők álláspontja is, rámutatva többek között a javaslatot ellenző polgármesterek álságos érvelésére, amelyeket video-blogom 

8-14. epizódjában részletesen kiveséztem.

Zelei Béla

Budapest, 2021. december 20.

December (1)

Tessék választani!

A "Tessék választani '70" tarcklistjének első nótája, Szörényi - Bródy: Amikor én még kissrác voltam - ma már csak retró-körökben ismert opusza. Igen, amikor én még kissrác voltam, ez a szerzőpáros alkotta meg az első magyar nyelvű popdalt, az "Utcán"-t. ("Néha, furcsa hangulatban, az utcát járom, egymagamban" - merthogy a fiatalok számára akkor is eminens problémát jelentett egy saját lakás megszerzése.)

Igen, a 60-as, hetvenes években, ha választási lehetőség előtt álltunk, akkor az természetesen a pop - ahogy akkor neveztük, beat - dalokra korlátozódott. Bátran választhattunk az Illés együttes már idézett opusza, vagy Zalatnai Sarolta "Óh, ha milliomos lennék!" című dala között.

A nosztalgikus kitérő után máris megérkeztünk a jelenbe, továbbra is Zalatnayval: "Ha milliomos lennék?"

Tíz fiatal közül kilencen valószínűleg gondolkodás nélkül azt válaszolnák, ha megnyerném a lottó ötöst, "vennék egy lakást", vagy netán, "vennék egy családi házat!"

És nincs választás.

A dolog lényege, hogy a családalapítás első, és nehezen megkerülhető feltétele a saját otthon megteremtése. Erre - elméletileg - két lehetőség van. Először úgy, ha vásárolunk, vagy építünk egy lakást, családi házat. Van egy könnyebb út is. Igényeljünk önkormányzati lakást. Akkor mégis csak van választási lehetőség? Igen, elméletileg. Ha valaki közelebb szeretne kerülni a valósághoz, akkor kutasson fel adatokat, amiből kiderülhet, a lakóhelye szerinti önkormányzat 

egy év alatt hány családnak juttatott - utalt ki -, lakást 

a családalapítás elősegítése érdekében? 

Megjegyzem, nem lesz könnyű dolga, aki erről szeretne tájékozódni, mert az önkormányzatok mélyen titkolnak minden olyan számot, statisztikát, ami az általuk kezelt lakásállomány kezelésével, állapotával, és úgy egyáltalán, a mikéntjével kapcsolatban bármilyen konkrétumot felfedne.

Jó okuk van az önkormányzatoknak erre a szemérmességre, hiszen a rendszerváltás óta az önkormányzatok által tulajdonolt lakások száma hozzávetőleg az egytizedére csökkent, állapotuk a korántsem dicsekvésre okot adó kiinduló állapothoz képest is tovább romlott, a felújításra szoruló, üres önkormányzati lakások száma egyenesen vérlázító.

Ebben a helyzetben, tekintettel az elmúlt harminc év kétes eredményeire, erősen elgondolkodtató azon politikusok víziója, miszerint 

a lakásválságot bérlakások építésével fogják megoldani. 

Most tekintsünk el attól az apróságtól, hogy ezt - és minden más ígéretüket - saját bevallásuk szerint is csak akkor fogják tudni megvalósítani, ha 2022-ben megnyerik az országgyűlési választásokat. Előlegezzük ezt meg számukra, már csak a lakásválság megoldása érdekében is. Tegyük fel, hogy a jelenlegi kormány valamennyi, évente sok száz milliárd forintos költségvetési támogatást feltételező lakáspolitikai programját (mint például a CSOK, falusi CSOK államilag támogatott kedvezményes hitelei) fenntartják. Ezen az évi 200-400 milliárd forintos költségvetési kiadáson fölül fognak forrást biztosítani a meglebegtetett bérlakásépítésekre.

Ha azt a gordiuszi csomót át is vágják a bérlakást ígérők, ami az év több tízezer lakás építésének finanszírozását jelenti, arra is választ kell adniuk, hogy honnan teremtenek elő további százmilliárdokat, ami a tervezetten felduzzasztott lakásállomány üzemeltetésébe fog kerülni. Jelenleg erről sem nagyon állnak rendelkezésre adatok. A közelmúltban a budapesti nyolcadik kerület polgármestere arról számolt be, hogy 

a kerületi bérlakás-állomány fenntartása a beszedett bérleti díjakon felül 

évente 1,2 milliárd forintba kerül. 

Arról nem beszélt a kerületi politikus, hogy ez a "fenntartás" gyakorlatilag még a "szinten tartás" jelzővel sem írható le. Az önkormányzati lakások, nem csak ebben a kerületben, hanem országosan, a legalacsonyabb komfort- és általános műszaki színvonalat képviselik.

Ezzel szemben a jelenlegi kormány az állampolgárokat nem bérlakások ígéretével szeretné maga mellé állítani, hanem a saját lakástulajdon megteremtését támogatja.

Tessék választani!

Zelei Béla

Budapest, 2021. december 4.

November (1)

Lakástörvény módosítása 2.0

Várhatóan holnap, azaz 2021. november 9-én délelőtt a plenáris ülésen tárgyalják az országgyűlési képviselők a Törvényelőkészítő Bizottság előterjesztését, amely az Alkotmánybíróság észrevételeinek figyelembevételével készült.

A 1993. évi LXXVIII. törvény módosítására vonatkozó bizottsági előterjesztés itt olvasható

FRISSÍTÉS: A 2021. évi CXXIII. törvény a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény, valamint a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény módosításáról*

A törvény szövege a Magyar Közlöny 2021. 208. számában, a 9597. oldaltól olvasható

Október (2)

Önkormányzatok és a jog

A Kúria önkormányzati tanácsa hatályon kívül helyezte a Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata lakásrendeletének azt a passzusát, amely arra kötelezte a bérlőt, közjegyzői okiratba foglalva előre vállalja azt, hogy a bérlet megszűnésekor kiüríti a lakást - adta hírül a napi.hu gazdasági hírportál.

A cikkből kiderül, hogy a miskolci önkormányzat 2013 óta folytatta a jogszerűtlen gyakorlatot. A Facebookon lévő "Országos önkormányzati lakásbérlők közössége" csoportban olvasható kommentekből kiderül, hogy nem csak Miskolcon...

A csoport aktív tagja, Budaházy Gusztáv is szóvá tette - nem először -, hogy 

 "az önkormányzatok törvényes működése körüli, egyre szaporodó kifogások, anomáliák túlnyomó részét nem is észlelik a bérlők". 

A baj csak az, hogy az önkormányzatokban államigazgatási, jogi ismeretekkel, ne adj' Isten, ilyen végzettséggel rendelkező emberek dolgoznak. Az önkormányzatok jogszerű működését mindezeken túl a jegyző felügyeli. A bérlők nem jogászok és nem államigazgatási szakemberek. De abban a vélelemben élnek, abban bíznak, hogy ezek a jogi tudással felvértezett, választott és kinevezett önkormányzati tisztségviselők a közösség érdekében tevékenykednek. E fenti cikk olvasásakor - nem először - döbbenhetünk rá, hogy ez nincs így. 

Kíváncsi vagyok, hogy most, amikor a jogtalanság nyilvánosságot kapott, hajlandóak lesznek-e a "megtévedt" önkormányzatok önként korrigálni, vagy ehhez még további lépésekre lesz szükség.

Zelei Béla

Budapest, 2021. október 29.

Október (1)

Bérlakást kárpótlási jegyért?

avagy, a hitelesség próbája

Legutóbbi, nyárutói video-blogomban egy sokak számára meghökkentő megoldást vázoltam: bérlakás-vásárlás kárpótlási jegyért.

Mielőtt elmélyednénk a kárpótlási törvény ide vonatkozó paragrafusának részleteiben, felvázolom, hogy miért lehet ez éppen most, a 2022-es választás előtt érdekes?

Az előválasztás során felszínre került egy erőteljes kormányváltó hangulat és ez lendületet adott az ellenzékben lévő pártoknak. Kampányaikat nagy figyelem övezte és sokan voltak kíváncsiak a kormányváltók programjaira: miben tudnak mást ígérni, mint a jelenleg regnáló kormány?

A kormányváltással kacérkodó, de a politikusi ígéretekkel szemben fenntartásokkal élő választók leginkább amiatt aggódnak, hogy amennyiben az ellenzéki jelöltekre adják a voksukat, mi garantálja, hogy teljesíteni fogják a kampányban hangoztatott ígéreteket?

Egy valamiről elfeledkeznek ezek a szkeptikus szavazópolgárok. Két évvel ezelőtt tíz fővárosi kerületben és több vidéki településen ezek az ellenzéki pártok vették kezükbe az irányítást, ezekben az önkormányzatokban döntési pozícióban vannak, ergo: tettekkel támaszthatják alá a mostani kampányban elhangzott ígéreteket. Bizonyíthatják az ígéretek hitelességét: "ma ezekben az önkormányzatokban valósítjuk meg az ígéreteinket, 2022-ben, ha a választók is úgy akarják, az Országgyűlésben fogunk érvényt szerezni az ígérteknek."

S akkor kanyarodjunk vissza a kiinduló pontra. Ez év májusában a következő kéréssel fordultam Dobrev Klárához:

"Tisztelt Dobrev Klára Asszony!

Idén nyáron lesz 30 éves évfordulója a kárpótlási jegyeket létrehozó 1991. évi XXV. törvény megalkotásának.
Utoljára 2006-ban biztosított a Magyar Állam felhasználási lehetőséget az állampolgároknál lévő jegy-mennyiségre, holott a kárpótlási törvény folyamatos kínálatot ír elő.
Emiatt egy magánbefektető 2012-ben pert indított az állam ellen. Több év után felemás ítélet született, a kormány azóta sem zárta le a kárpótlási folyamatot.
A kárpótlási jegyek ma is a Budapesti Értéktőzsdén vannak. Az állam által garantált 1742 forintos ár kb 1/3 - án forog, amikor van rá kötés. Többnyire nincs.
Márciusban levelet írtam a kárpótlási folyamat lezárását kérve három minisztériumnak.
A levelezést feltöltöttem sok más dokumentummal és újságcikkel együtt a https://karpotlas.webnode.hu/oldalra. Kérem Önt, hogy amikor lehetősége van rá, tegye szóvá a kormánynak ezt az adósságát.

Üdvözlettel: Zelei Béla"

Dobrev Klárától a következő választ kaptam:

"Tisztelt Zelei Béla Úr!

Mindenek előtt engedje meg, hogy megköszönjem, hogy írt nekem. Meggyőződésem, hogy a 2022-es választást követően Magyarország olyan kormányt választ, amely erre és a sokezer ehhez hasonló lezáratlan ügyeket végre megoldja. Kérem ebben a támogatását!

Üdvözlettel:

Dobrev Klára"

Tehát, amennyiben az ellenzéki pártok koalíciója nyeri meg a választást jövőre, akkor az új kormány le fogja zárni a kárpótlást, a még piacon lévő jegyek tulajdonosai számára - másfél évtizednyi kormányzati mulasztás után -, felhasználási lehetőséget fog biztosítani.

Hurrá! - mondhatnánk, mondjuk is.

De mi a helyzet ma? Az 1991-es XXV. törvény, amelyben a Parlament létrehozta a kárpótlási jegyet, úgy rendelkezik, hogy

"7. §

(2) A kárpótlásra jogosult az e törvény alapján őt megillető kárpótlási jegyeket az állam tulajdonában álló, illetőleg az e törvény kihirdetése után az állam tulajdonából az önkormányzat tulajdonába ingyenesen kerülő lakás értékesítése során fizetőeszközként névértékben felhasználhatja."

Akkor miért várunk a 2022-es választásra? Az ellenzéki pártok által vezetett önkormányzatok akár holnaptól kihirdethetik, hogy befogadják a kárpótlási jegyeket az 1991-es XXV. törvény szerint. Ezzel deklarálhatják, hogy - a kormánnyal ellentétben -, végrehajtják a törvényt, valamint - és ez sem mellékes -, hitelesíthetnék Dobrev Klára kampány-ígéretét.

(A bevezetőben hivatkozott video-blog ITT megtekinthető)

Szeptember (2)

Bérlakás, kontra saját tulajdon 

Két tegnapi hírben megtalálható a kormány és ellenzék álláspontja a lakhatásról. A Telex a Fővárosi Lakásügynökség megvalósíthatósági tanulmányának bemutatójáról tudósított. 

Kilőttek az űrbe a lakás- és albérletárak, most van egy új terv a fővárosi lakhatási válság mérséklésére

cím alatt bemutatott lakásügynökségről szóló tervet készítő szakértők arra mutattak rá, hogy az ellenzéki vezetésű főváros lakáspolitikájában

valódi áttörést kormányzati szerepvállalás nélkül nem lehet elérni, az igazán jelentős források elosztásának joga ugyanis ott van.

A másik tegnapi hír a IV. Budapesti Demográfiai Csúcsról szólt, ahol Orbán Viktor húsz perces beszédének közepén öt pontban foglalta össze a kormány családpolitikáját. A második pont így hangzott: 

a családokat lakáshoz - és ez fontos! - saját tulajdonú lakáshoz kell segíteni.

Nem kockáztatok sokat, ha azt mondom, hogy az előttünk álló országgyűlési képviselő-választás kampányában még sokszor szóba fog kerülni a lakhatás. 

A nyári szünet utáni első video-blogomban erről is beszélek.

Szeptember (1)

Levéltitkok és postaládák

Régi, udvaros társasházakban, a "DGPR" megjelenése előtt a postásoknak könnyű dolga volt, mert a kertkapun elhelyezett egy szem postaládába bedobták Marika néni, gázszámláját, Pista bácsi unokáitól kapott siófoki képeslapját, vagy éppen a falurossza rendőrségi idézését. Így a lakók első kézből értesülhettek a szomszédok aktuális pénzügyeiről, rokonaik nyaralási élményeiről és mindenféle ügyes-bajos dolgaikról. 

A senki által pontosan nem ismert jelentésű, négy betűs rövidítés felbukkanása után fellendült a levélszekrény-gyártók üzlete, mert a DGPR-el  jelölt, irgalmatlanul terjedelmes jogi szövegekben, és azt értelmező számtalan leírásban a postaládákra vonatkozóan is megjelentek újfajta elvárások. Ahogy a "postaláda-rendelet fogalmaz, 

ezeket a társasházakban egy csoportban, címhelyenként külön-külön kell elhelyezni. 

Az is szerepel a kormányrendeletben, (79/2004 (IV:19.) hogy amennyiben ezeket a feltételeket nem teljesítjük, 

a postás megtagadhatja a küldemény kézbesítését. 

A postások persze a rendeletnél rugalmasabbak, a közös bejáratnál található postaládába behelyezik a csekkeket, képeslapokat és egyéb hivatalos leveleket, idézéseket és felszólításokat, így a lakók továbbra sem maradnak alulinformáltak a szomszédok nyaraló unokáinak hogyléte-, a kisnyugdíjas Marika néni pillanatnyi anyagi helyzete-, vagy éppen a falurossza Pityesz rendőrségi kapcsolatainak pillanatnyi állásáról.

A senki által pontosan nem ismert jelentésű, négy betűs rövidítés felbukkanása után fellendült a levélszekrény-gyártók üzlete, mert az irgalmatlanul terjedelmes jogi szövegekben, és azt értelmező számtalan leírásban a postaládákra vonatkozóan is megjelentek újfajta elvárások. Ahogy a "postaláda-rendelet fogalmaz,

ezeket a társasházakban egy csoportban, címhelyenként külön-külön kell elhelyezni.

Az is szerepel a kormányrendeletben, (79/2004 (IV:19.) hogy amennyiben ezeket a feltételeket nem teljesítjük,

a postás megtagadhatja a küldemény kézbesítését.

A postások persze a rendeletnél rugalmasabbak, a közös bejáratnál található postaládába behelyezik a csekkeket, képeslapokat és egyéb hivatalos leveleket, idézéseket és felszólításokat, így a lakók továbbra sem maradnak alulinformáltak a szomszédok nyaraló unokáinak hogyléte-, a kisnyugdíjas Marika néni pillanatnyi anyagi helyzete-, vagy éppen a falurossza Pityesz rendőrségi kapcsolatainak pillanatnyi állásáról.

Budapest, 2021. 09. 05. 

Június (3)

Pikó András új lakásrendeletet alkot

A Józsefvárosi Önkormányzat új lakásrendelet elfogadására készül, amelyet a rendeletalkotó szándéka szerint, és a törvényi előírásoknak megfelelően társadalmi egyeztetés előz meg.

Az egyeztetési folyamat két részből áll. Első körben szakmai szervezetek és szakértők véleményezhették a rendeletalkotást előkészítő koncepciót, most pedig széleskörű társadalmi véleményezésre kerül sor e hó végéig - olvasható a kerület honlapján.

Aligha kétséges, hogy a tervet a Parlament legutóbbi lakástörvény-módosítása ihlette,

amelynek végső változatát Pikó András,

Józsefváros polgármestere

az ellenzék sikereként könyvelte el.

Pikó majd a választói számára megválaszolja azt a kérdést, hogy mennyiben tekinthető sikernek az, ha a polgármesteri tiltakozások hatására az eredeti törvényjavaslat, amely az ország egészére - így a józsefvárosi bérlakásban élőkre is - vonatkozott, addig a végső, kiharcolt változat szerint már csupán az első kerületiek, és még néhány műemléki lakásban élő bérlők élhetnek a kedvezményes lakásvásárlás lehetőségével, a józsefvárosiak pedig üvegen keresztül nyalogatják a mézet.

Nézzük inkább a politikai vita lényegét: amíg a kormánypárt a lakástulajdont preferálja, addig a megszólaló ellenzéki politikusok a bérlakás-állomány bővítése mellett érvelnek.

Lássuk az elmúlt harminc év gyakorlatát: a rendszerváltáskor az önkormányzatoknak ingyenesen átadott, mintegy 700 ezer bérlakásból mostanra alig több, mint százezer maradt.

600 ezer lakást megvásároltak a bérlőik.

Megvásárolták, mert az önkormányzatok eladták ezeket. Ez idő alatt hány polgármester, hány szakpolitikus emelte fel a szavát a lakásállomány csökkenése miatt? Hányan aggódtak a szociális lakhatás biztosításáért? Hányan féltették a bérleményüket megvásárló polgárokat a lakásmaffiától? Hányan aggódtak az önkormányzati vagyon elherdálása miatt? Hány bérlakást építettek, vagy újítottak fel az önkormányzatok? Közöttük például a 2019 óta ellenzéki irányítású kerületek?

Más megközelítésből:

milyen gazdái voltak az önkormányzatok

a rájuk bízott lakásvagyonnak?

Köztudomású, hogy a hazai lakásállomány leginkább elhanyagolt részét azok a lakások képezik, amelyek az önkormányzatok tulajdonában vannak, szemben a magántulajdonú lakásokkal.

Az is ismert, hogy az önkormányzatok több ezer olyan rossz állapotú lakást tulajdonolnak, amelyek még szükséglakásnak sem alkalmasak. E lakások felújítására az önkormányzatoknak esélyük sincs, miközben a lakásra várók több éves várakozásra vannak ítélve.

A bérlők által lakott lakások sincsenek sokkal jobb állapotban, mert amíg a bérleti szerződésekben a karbantartást, korszerűsítést a lakókra hárítják az önkormányzatok, addig az erre esetleg vállalkozó lakók sem jelzálogkölcsönt, sem államilag támogatott pályázati pénzeket nem tudnak igénybe venni, mert a bérlemény nem tulajdon, azt a bérlő semmilyen módon nem használhatja hitel, vagy támogatás fedezeteként. Így viszont minden ilyen forrástól és állami támogatástól elesnek, szemben a lakástulajdonnal rendelkezőkkel. Ismert, hogy az elmúlt években és jelenleg is hány fűtéskorszerűsítési-, napelem telepítési és lakás-felújítási állami pályázat futott/fut ma is. Ezeket a bérlakásban élők csak irigykedve figyelik,

de nem részesülhetnek egyikből sem.

Mindezek alapján mennyire felelős az a várospolitikusoktól hangoztatott álláspont, miszerint a tulajdonjoggal szemben a bérleti megoldást tartják megfelelőnek? Hogyan fognak pénzügyi forrásokat biztosítani a bérlőktől "megvédett" lakásállomány felújításához, ne adj Isten, bővítéséhez?

Józsefváros születendő rendelete tudja-e majd kezelni azt, hogy a jelenlegi bérlők miképp jutottak a bérleményükhöz? Szüleiktől, nagyszüleiktől "örökölték" ezt a bérleti jogot, vagy más módon, például saját tulajdonú ingatlanért cserébe költözhettek be? Lesznek-e az új rendeletben olyan átmeneti intézkedések, amelyek figyelembe veszik, hogy e bérlők a korábbi önkormányzati rendeletek ismeretében költöztek a lakásaikba, vagy ezeket a szerzett jogaikat figyelmen kívül hagyják?

A Böröcz-féle lakástörvény módosítása az első kerületiekre vonatkozóan kitért erre a problémára.

Az ország más önkormányzatainak polgárai

részesülnek-e ugyanebben a méltányos elbánásban?

Vagy ők másodrendű állampolgárok?

Jövőre választás lesz. El fog dőlni, hogy a választók a lakástulajdont támogató, jelenlegi kormány mandátumát szándékoznak megerősíteni, vagy inkább az ellenzéket segítik a hatalomba. Ha ez utóbbi történik, akkor a megalakuló új kormánynak majd lesz lehetősége a bérlakás-programjához költségvetési forrásokat biztosítani, de mennyire felelősségteljes ez előtt a választás előtt rendeletbe foglalni egy olyan lakáspolitikai koncepciót, amelyhez nem állnak rendelkezésre a források?

Szükségszerű-e, hogy egy politikai vitának az átlagemberek legyenek az áldozatai?

Budapest, 2021. június 20.

Megjelent "Lakáskeringő" címmel a mixonline.hu oldalon

Zelei Béla

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Június (2)

Palotás János és a privatizáció

Néhány hete értesültem először arról, hogy Palotás János, a rendszerváltás első éveinek egyik legnépszerűbb politikusa visszatér a politikába. Egy mai FB posztja kapcsán már elmondtam, hogy ennek kifejezetten örülök.

Szintén ma elolvashattam Palotás János véleményét a jelenleg folyó vitáról, ami a lakástörvény módosításáról szól. Mivel álláspontja döntően a már ismert ellenzéki véleményekkel cseng össze, ezt nem részletezem, viszont eszembe jutott, hogy vajon hogyan vélekedett a harminc évvel fiatalabb politikus a privatizációról.

Aki esetleg még nem követte a parlamenti vitákat abban az időben azok számára egy rövid szlogennel érzékeltetem az akkori politikai közhangulatot: "az állam a legrosszabb gazda".

Az országgyűlési jegyzőkönyv szerint Palotás János 1992. március 30-n a privatizációról szóló vitában a következő hasonlattal élt:

"(...) ha a példát nem idevalónak tartják, kérem elnézésüket, de hát nem bántó -, mint egy nagymamaeffektusnak; olyannak, amikor a házunk teli van limlommal, vagy olyan dologgal, amivel már nem bírom a lakást tovább fenntartani, a családnak ráadásul adósságai is vannak: hívom az ószerest, mert kézenfekvő, hogy adjam el ebből azt, ami hasznosítható, jön az ószeres, még vásárolna is, még értéket is kínálna neki; csak amikor rámutat, hogy ezt veszem meg, akkor a nagymama megnézi és azt mondja, hogy pont ezt, hát a kisunokám ebben ment először óvodába. Hát miért pont ezt akarod? Ezt ne adjuk el! Ha valami mást nézett meg, akkor: hát pont ez volt a kedvenc rádiója a nagypapának, amit hallgatott."

Nos, tisztában vagyok azzal, hogy az önkormányzati lakások eladása és az állami vállalatok értékesítése között nem lehet egyenlőséget tenni, azt viszont állítom, hogy az önkormányzatok az elmúlt 30 évben semmivel sem voltak jobb gazdái - és most sem azok -, mint az állam volt a rendszerváltáskor.

Aki a parlamenti hozzászólás egészét szeretné elolvasni, katt ide

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Június (1)

Mégis van ilyen állat

Kérdés, hogy meddig marad

"Sokkal tisztább helyzet a tulajdon, így egy alapelvi támogatásunkról tudjuk a képviselőt biztosítani. Mi általánosságban az elmúlt években következetes kormánypolitika referencia alapjául a tulajdont támogattuk a bérlettel szemben. Szerintem ez általánosságban is helyes - jelentette ki Gulyás Gergely, aki szerint a magyar jogrendszer >állatorvosi lova< a határozatlan ideig tartó bérleti jogviszony, ami eladható és örökíthető." - tudósított az atv.hu a mai kormányinfón elhangzottakról.

Gulyás Gergely szerint a határozatlan ideig tartó bérleti jogviszony a magyar jogrendszer állatorvosi lova. Szerénységem egy tavaly decemberi blog bejegyzésben - amelyet a mixonline.hu is közölt -, azt találtam írni, hogy "Ilyen állat pedig nincs!"

A magyar jogrendszer 30 éves állatorvosi lova a Fideszes Böröcz László képviselői egyéni indítványa miatt került napirendre. (A törvényjavaslatról és az azt taglaló vitáról videoblogom 8. és 9. epizódjában beszéltem.)

Az erről szóló parlamenti vitában vissza-visszatérően első kerületi problémaként kezelték az ügyet, és akkor a beterjesztő képviselő is hajlott arra, hogy az írásban még országos megoldást jelentő törvényjavaslat hatályát leszűkítik a zömében a Várban lévő műemléki önkormányzati lakásokra.

Gulyás Gergely mai nyilatkozata továbbra is lebegteti az országos megoldást valamilyen, közelebbről meg nem határozott formában.

https://mixonline.hu/Cikk.aspx?id=181908

Budapest, 2021. június 3.

* * * * * * * * * * * * * * * * *

Május

Síszünet - a youtube-ra mentem

Blogomban síszünetet hirdetek (@ Mészáros Sunyó). Valójában átmentem a youtube-ra. Az első epizód - talán nem véletlenül :-) - április elsején jelent meg és azóta hetente frissül. Mivel a heti bejelentkezéseimet háromhetente egyszer veszem fel, a napi aktualitásokra továbbra is itt tudok reagálni. Tegnap nagy port kavart az a törvényjavaslat, amely az önkormányzatokat kötelezné a bérlakások eladására a bérlők számára. A javaslat első, korábbi változata, ami megjelent a sajtóban is, még csak a vári lakásokra vonatkozott, de amelyet május 12-én Böröcz László beterjesztett a Parlament elé, abban már valamennyi önkormányzati lakásra vonatkozott a javaslat. A sajtó leragadt a módosító javaslat motivációjánál. És ebben valószínűleg nem is téved. Ezt e blog tavaly szeptemberi második bejegyzésében én is valószínűsítettem ("Bayer Zsolt lakásügye - avagy az ingatlanpiac két százalékos problémája") Viszont a Parlament elé terjesztett változatból jól látszik, hogy nem akartak a választások előtt "Lex Bayer" cikkeket olvasni. 

Ez egy nagyon összetett kérdés, mármint az önkormányzati lakásgazdálkodás. Az alábbi posztjaim e kérdéskörben

2019. január

Miért jobb egy bérlakás, mint egy öröklakás?

2019. március (1)

Van-e igény bérlakásokra?

2019. március (3)

Lakásfelújítás - miből?

2019. március (4)

Ingatlanpiaci tanácsadó testület - a teljesség igénye nélkül

2019. október

Visszatér-e a lakáscsere osztály?

2020. június

Önkormányzati lakások

Vagyongazdálkodás, vagy szociális ügy?

2020 szeptember (2)

Bayer Zsolt lakásügye

avagy az ingatlanpiac két százalékos problémája

2020. december (1)

Ilyen állat pedig nincs

csak jelzik ezeket a problémákat. Mindegyik külön külön megérne egy misét - ha a sajtó nem klikkvadász módon működne és nem elégedne meg a "Bayer - NER - Vár - első kerület" hívószavakkal. Érdemes lenne politikamentesen a mélyére ásni.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Március

Emellek is, meg nem is!

A kormány számos intézkedése közepette megtiltotta az önkormányzatoknak, hogy a pandémia idején lakbért emeljenek. Újpesten megtalálták a megoldást: mintegy harminc százalékkal emelték a "közös költség"-et és a "különszolgáltatási díj"-at. Ezen felül még havonta ezer forintot számláznak "adminisztrációs díj"-ként.

Na, ugye, hogy nem emelünk bérleti díjat?!

Az önkormányzat a lakásállomány kezelésével a száz százalékos tulajdonában álló UV Zrt-t bízta meg. E cég vezérigazgató-helyettese terjedelmes levélben közölte az áremlést. Hogy a döntést házon belül hozták, azt meglehetősen szemérmesen fogalmazza: 

"a tulajdonosi képviselője határozatot hozott...". 

Hogy ez a határozat hol olvasható, arról nem szól a fáma.

Újpest Önkormányzata hivatalos közleményei között mindenesetre nem szerepel.

A bérlők nem nagyon tudnak arról sem, hogy mire gondol a költő amikor arról beszél: 

"az UV Zrt az elmúlt évek során igen sok javítást, karbantartást valósított meg az önök érdekében..." 

Ezeknek a munkálatoknak feltehetően a társasházban kellett zajlaniuk, ha már a közös költség emelését ezzel indokolják, ámde a bérlők többsége ilyen munkálatokról nemigen tud. Ráadásul, közös költséget eddig is fizettek a bérlők. Feltehetően a felsorolt feladatok elvégzésére.

Így folytatódik a levél: 

"... a világjárvány okozta kiadások a mi pénzügyi helyzetünket is kedvezőtlenül érintették, ezért kénytelenek vagyunk ezen kiadásokat a 2020. évi tényadatok alapján 2021-re betervezni az önök közös költségébe, illetve különszolgáltatási díjába..."

A tényekről annyit, hogy a 2020. évi "tényadatokat" a bérlőknek nem mutatta be az UV Zrt.

a társasházakra vonatkozóan; 2021-re a bérlők nem kaptak költségvetést, amely a várható munkálatok költségeinek, illetve a várható szolgáltatói díjak emelkedésével alátámasztaná a közös költség, illetve a különszolgáltatások díjának emelkedését. Az UV Zrt a korábbi években sem mutatott be a társasházakra vonatkozóan sem költségvetési tervet, sem évvégi elszámolást.

A vezig. h. levelében felsorolt "szokásos költségek" túlnyomó többsége a társasházakban fel sem merül. Nincs takarítás a közös területeken, illetve azt a bérlők végzik, nincs az ingatlan előtti járdán hóeltakarítás, jégmentesítés, illetve ezt is a bérlők végzik.

"Nem egy esetben előtakarékossággal is igyekszünk a tervezett karbantartásokat elvégezni". Nem volt, és jelenleg sincs ilyen előtakarékosság az általam ismert társasház esetében, erre javaslat, kezdeményezés sem történt.

A levél egy hosszú bekezdésben folytatja az áremelés okait: 

"Külön kell említenünk a karbantartási költségeket..."

- ennek a bekezdésnek a felsorolása olyan költségeket tartalmaz, amelyek az ingatlan tulajdonosát terhelik.

Az önkormányzati bérlakások bérlői nem rendelkeznek tulajdonjoggal, így ezen költségek bérlőkre hárítása enyhén szólva is aggályos.

"Az idei évre aktualizáltuk a ház biztosítását is..."

A feltehetően meglévő biztosítási kötvényről a lakók semmilyen tájékoztatást nem kaptak. Megkockáztatom: a létezéséről sem tudnak. Így a lakásbiztosítások megkötésekor nem tudják elkerülni a ház biztosításának, illetve a lakások biztosításainak átfedései miatt esetlegesen előforduló kétszeresen megfizetett költségeket.

A levél következő négy pontjából egyértelműen kiderül, hogy az UV Zrt. az általa kezelt bérlakás-állományt egységesen kezeli és a költségeket úgy teríti szét valamennyi társasházra, hogy ezeket a költségeket nem bontja le a tényleges felhasználási helyre/társasházra.

Így az elhanyagolt házak lakói fizetik a karbantartott, több figyelmet kapó házak költségeit.

A közös költségek és a különszolgáltatási díjak ez év áprilisától való emelésére láthatóan nem a tényleges költségemelkedés miatt kerül sor, hanem ezzel kerüli meg az Önkormányzat - a képviseletében eljáró UV Zrt-n keresztül - a kormány által hozott bérleti díj-stopot.

A különszolgáltatási díj eddig hozzávetőleg 157 Ft/nm volt, áprilistól 207 Ft/nm az emelés több, mint harminc százalékos.

A közös költséget az UV Zrt. korábban beépítette a bérleti díjba, a számlán csak bérleti díjat tüntet fel, így az emelés mértékét csak becsülni lehet, de feltételezhetően az is a fentihez hasonló mértékű. Egy átlagos, 50 nm-es lakás esetében a közös költség áprilistól 11 550 Ft lesz. Ez hozzávetőleg annyi, mint egy valódi, tulajdonosok által üzemeltetett társasházban fizetendő közös költség.

A különbség: a valódi társasházakban nincs a közös költségen felül felszámítva sem "külön szolgáltatási díj", sem "adminisztrációs díj", ez utóbbi az UV Zrt-nél 1000 Ft/hó. A valódi társasházakban lakók döntenek a költségvetésről és év végén precíz elszámolást kapnak, módjuk van figyelemmel kísérni, hogy a kifizetett munkadíjak és szolgáltatások mögött van-e tényleges teljesítés?

Amennyiben összeadjuk az UV Zrt által felszámított költségeket, akkor az (231 Ft + 207 Ft) egy 50 nm-es lakás esetében 21 900 Ft + 1000 Ft = 22 900 Ft.

Ez lényegesen meghaladja a piaci alapon működő társasházakban szokásos közös költségek mértékét, sokkal szerényebb szolgáltatás mellett.

Még szerencse, hogy a bérleti díj változatlan marad.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Január (2)

Csapataink harcban állnak

Déri Tibor, újpest polgármestere az idei esztendőt a pénzügyi háború évének nyilvánította és ezt a polgármesteri hivatal szomszédságában mindjárt három óriásplakáton is kinyilvánította. A harc az önkormányzat(ok) és a kormány között zajlik. A hadüzenet gyökerei a 2019-es önkormányzati választásokig nyúlnak vissza, az első puskalövések a parkolási bevételek megnyirbálásával, majd az önkormányzati adók egy részének elvonásával dördültek. Az iparűzési adó elvonásakor több városvezető csődveszélyt emlegetett.

Az viszont továbbra is kérdés, hogy amennyiben valóban csődveszély van kilátásban, akkor a tisztelt városvezetők a jogos tiltakozáson túl tettek-e egyebet a súlyos helyzet mérséklésére. Vagy csak küzdenek és visítoznak, mint ama bizonyos malac a jégen.

Emlékeztetnék: nem is olyan régen Orbán Viktor csínbe ment az Európai Unióval. A vita kezdetén kétesélyes volt, hogy Magyarország a jövő évtől élvezheti-e az EU anyagi támogatását a korábban tervezett mértékben? A sajtó bőségesen elemezte a kilátásokat. Mit tett eközben a kormány?

"...összesen 2,5 milliárd euró értékben bocsátott ki 10 és 30 éves futamidejű devizakötvényeket a Magyar Állam nevében az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK)." 

(Forrás: kormány.hu)

A 2021-es pénzügyi háborút valószínűleg Újpesten sem kalasnyikovokkal képzelik. Az elmúlt hónapokban nyilatkozatháború zajlott. Ez teljesedett ki mostanra az újpesti óriásplakát-kampánnyal, ahol már a lakosság mozgósítása is elkezdődött: 

"Védjük meg együtt Újpestet!"

Az óriásplakát műfaja hosszabb esszék közreadását nem teszi lehetővé. A jelszavak mögötti gondolat kifejtésére a kerületi újság áll rendelkezésre. Ott a polgármester úr kifejti, hogy az idén mintegy három milliárd forinttal lesz rövidebb az önkormányzat büdzséje, de hogy ezt miképp próbálják kezelni, arra a kolumnás összeállításból mindössze annyira futja, hogy a gazdasági alpolgármester, Trippon Norbert kijelenti: 

"takarékosabban kell gazdálkodni".

Újpest az ezredfordulón úttörő szerepet vállalt a forráshiány menedzselésében. 2000-ben elsők között bocsátott ki önkormányzati kötvényt, majd 2011-ben, a 2009-es pénzügyi válság okozta elhúzódó gazdasági nehézségek miatt nagyobb léptékben ismét meglépte a forrásbevonásnak ezt a módját.

Most erre semmi nem utal, de emlékeztetnék: 2011-ben is néhány nap alatt szembesültek az önkormányzati testület tagjai, hogy egy öt milliárd forintos kötelezettségvállalásról kell dönteniük. Wintermantel Zsolt, akkori polgármester rendkívüli testületi ülést hívott össze és ahogy akkor Szalma Botond képviselő szóvá is tette, ama bizonyos keddi ülés anyagát az előző hét utolsó napjaiban kapták kézhez a testület tagjai. Rajta kívül több képviselő is aggályainak adott hangot, nem is annyira magával a kötvénykibocsátással kapcsolatban, mint a viharos gyorsaságú döntéshozatali kényszer miatt. Egy akkori ellenzékben lévő képviselőnek arra a kérdésére, hogy az újpestiek jegyezhetnek-e majd kötvényt, szinte semmi reakció nem volt.

Mivel a polgármester mögött stabil Fideszes többség állt 2011-ben, a vita ellenére a javaslat csont nélkül átment.

Most hasonló a helyzet pepitában, az ellenzéki pártok vannak kényelmes többségben a testületben. Így lehetséges, hogy a jelenlegi városvezetők sem tartják fontosnak megkérdezni az újpestieket, hogy ők akarják-e -, és ha igen, miképp -, kivenni részüket a pénzügyi háborúból?

Zelei Béla

A bejegyzést közölte a mixonline.hu hírportál.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Szolgálati közlemény

A korábbi évek bejegyzései:

2023     2022            2020      2019